Érzelmi zsákutca 1.0

Üdv mindenkinek! 

Most vágok bele először.. bizonyára ez látszani is fog az írásomon. Nem szeretnék senkinek tanácsokat adni, de ezt ti is megértitek majd. Nem olyan életet választottam, ami felhatalmaz arra, hogy osszam az észt. Sokkal inkább olyat, amiben tanácsokra vagyok szorulva. 
Akkor el is kezdem az elején, hiszen bizonyára hatással vannak rám a gyerekkori élményeim, még ha én ennek az ellenkezőét is akarom megetetni magammal. Az első momentum, amire úgy emlékszem mintha tegnap lett volna, hogy általános iskola első osztályában elütött egy autó, mikor épp édesanyámmal hazafelé tartottunk a napköziből. Ez kihatott az iskolás éveimre. Gyermek pszichológushoz kellett járnom, és elviselni a társaim gonosz megjegyzéseit. Maradandó sérüléseket nem szenvedtem, legalábbis fizikailag nem. A pszichológusnál tett látogatásaim sok mindenre rávilágítottak… Például arra, hogy mit is kell mondanom ahhoz, hogy az ott töltött időt leredukálják. Megtanultam, mit szeretnének hallani tőlem és azt mondtam. Mondanom sem kell, már akkor is feltaláltam magam. 
Mindezek után gyorsan felnőttem, ha lehet ezt mondani. Az édesanyám biztosan azt mondaná, hogy csak lázadó voltam. Én azt hiszem, amikor valaki lázadni kezd, az az első jele, hogy kezd felnőni. Hiszen ki áll az igazáért, bármi áron. Gondolataim szerint a mai felnőttek is ezt teszik. 
Körülbelül 14 éves koromban kezdtem el bulizni. Általában az egyik unokatestvéremmel, aki nagy figyelmet fordított rá, hogy nehogy túlzásba essek. Persze erről az édesanyám mit sem sejtett. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, jöttek a fiúk. Nem tagadom, elég sok fiúm volt viszonylag rövid idő alatt. Nem egy éjszakás kalandokat kerestem, inkább gyakran estem szerelembe. Legalábbis azt hittem. Az első számomra komoly kapcsolatom 1 évig és két hónapig tartott. Nevezzük Norbinak. Mint gondolom ti is tudjátok, általában az első szerelem mindent elsöprő, de véget ér. Hát a mi sorsunk is ez lett. Fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Aztán jött valaki… Nevezzük Beverly-nek. Ha megismerkedésünkkor valaki azt mondja, hogy: “Nézd, ő lesz aki a felforgatja az életed”, akkor a képébe nevetek. Azonban láss csodát, mégis megtörtént. Leszbikus lánnyal azelőtt nem igen találkoztam, vagy csak nem tudtam róla, de ez voltaképp mindegy is. Az egyik akkori legjobb barátnőm (nevezzük így) Amy ez idő tájt jött össze Beverly-vel. Beverly közép magas, rövid fekete hajú, szeplős lány volt. A megismerkedésünk napján volt szerencsém beszélgetni vele és szimpatikus volt. Már nem emlékszem, hogy megbeszéltük-e vagy sem, de amikor legközelebb elmentem a kedvenc szórakozó helyemre, ők is ott voltak. Az este vége felé odajött hozzám az egyik ismerősöm, hogy elmondja Beverly odakint vár. Nem mondanám, hogy meglepődtem, talán egy kicsit érdekesnek találtam. 
Kimentem a szórakozóhely elé és ő ott várt rám. A kabátja alól elővett egy doboz bon-bont és átnyújtotta, mondván nekem hozta. Na itt már érdekesnek is találtam a helyzetet és nagyon  is meglepődtem. Már nem tudom felidézni milyen párbeszéd zajlott le köztünk pontosan.. Bizonyára sok tagadást használtam, hiszen nem értettem, hogy miért is akarna tőlem bármit is. Hiszen tudta, hogy nem heteroszexuális vagyok. Végül az lett a vége, hogy elkezdtünk találkozgatni… 
A történetem hamarosan folytatódik…